A sportról

A teke sportágban a játékosok célja, hogy minél több bábut - szakzsargonban fát - dobjanak előre meghatározott dobásszámból. A teke elsősorban csapatjáték, ahol egy csapat hat főből áll és a meccset az a csapat nyeri, amelyik csapat több pontot szerez.Egy meccsen összesen nyolc pontot lehet szerezni, ezért egy tekemeccs végeredménye 8:0,7:1,stb lehet.A győzelemért a bajnokságban 3, a döntetlenért 1 pont jár.

Bajnokságok és a pontozás

Magyarországon jelenleg (2006) Superliga, NBI, NBII, NBIII illetve ezen csapatok tartalékbajnokágai kerülnek megrendezésre. Emellett rendeznek amatőr bajnokságokat és természetesen egyéni,illetve páros -mint pl. Országos Bajnokság - versenyeket is . A különböző bajnokságokban résztvevő csapatok amennyiben megnyerik az adott bajnokságot magasabb osztályba jutnak, míg a bajnokság utolsó helyén végzett csapatok alacsonyabb osztályba kerülnek. Jelenleg a Superliga országos szintü, az NBI-ben szereplő csapatok keleti illetve nyugati csoportra, az NBII-es csapatok pedig 4 csoportra oszlanak. A pontszerzés szabályai nem ugyanazok minden osztályban; az NBIII illetve a tartalékbajnokságok pontjai a felsőbb osztályokétól eltérőek.

A magasabb osztályokban a pontszerzés menete a következő:

A csapat pontjai két tényezőből állnak össze: az ún. csapatpontokból, illetve a több fáért járó két pontból.

Minden játékos az ellenfél egyik játékosával lép pályára és két pályán egyidőben dobnak (a játékos az egyiken , az ellenfele a másikon), ellentétben a bowlinggal ahol a játékosok felváltva dobnak. Minden játékos összesen 120 dobást dob, 30 dobásonként pályacserével. Ez mit is jelent? Magyarországon jelenleg 2-es,4-es illetve 6 pályás tekecsarnokok vannak.Pl. a 4-es pályán ez a következőképpen zajlik: a játékos az 1-es pályán kezd, ellenfele a 2-en, aztán 30 dobás múlva cserélnek, a játékos dob tovább a 2-en az ellenfele pedig az 1-esen. Újabb 30 dobás múlva a játékos átmegy a 4-es pályára, ellenfele a 3-asra és a játékos a 3-ason fejezi be a dobást, ellenfele pedig a 4-esen. Természetesen az a páros aki 3-4 pályán kezdett, az 1-2-esre kerül és ők ott fejezik be a versenyt. Ezután jön a többi játékos hasonló rendszerben.A 2-es pályán ez úgy zajlik, hogy minden játékos kétszer dob mindkét pályán, a 6-oson pedig 1-2-3-4, vagy 3-4-5-6 vagy 5-6-1-2 verziók lehetségesek.

Minden játékos az ellenfelével 4x30-at dob-azaz pályánként 30-at - és annak alapján hogy ki nyeri meg ezeket az ún. szetteket, pontot kapnak, tehát így kialakulhat 4:0,3:1,2:2,stb pontarány. Amennyiben a játékos legalább 3 ilyen szettpontot nyert, kap egy csapatpontot függetlenül attól, hogy ő vagy ellenfele ütötte a több fát. Amennyiben 2:2 az állás, az a játékos kapja a pontot, amelyik a több fát ütötte.

Ez alapján összesen 6 csapatpont kerül kiosztásra. A meccs végén az a csapat amelyik a több fát (összes csapatbeli játékos eredményének összege) ütötte plusz két pontot kap és így alakul ki a meccs végeredménye.

Az NBIII-as illetve tartalékbajnokságokban a következőképpen módosul ez a pontszerzési szabály:

(Megjegyzés: 2007-tôl a Szuperliga, NBI, NBII csapatok tartalékbajnokságaiban is már a fentebb említett rendszer lépett életbe. 2006-ig még a következôkben ismertetett számítási módszer volt érvényben.)

Itt a csapat összes pontja szintén a csapatpontokból illetve a több fáért járó két pontból áll össze, de itt a játékosok összesen 100-at gurítanak és csak két pályán, azaz 50-50-et. Ami a pontszerzésben a leglényegesebb különbség, hogy a játékos nem az ellenfelét kell hogy legyőzze, hanem minél többet kell gurítania hiszen a csapatpontokat azok a játékosok kapják, akik a 12-ből a hat legjobb eredményt dobták.

Régebben ugyanez a pontszerzési metódus volt a magasabb osztályokban is, és sokan még most sem békéltek meg ezzel az új pontozási rendszerrel, hiszen a magasabb osztálybeli szabályok szerint az a játékos is szerezhet pontot, aki kevesebbet dobott , mint az ellenfele,de van 3 szettpontja.Előfordulhat, hogy a 12-ból a legjobb eredmény nem szerzett csapatpontot, mert ellenefele 3 szettben megverte őt ráadásul kevesebb fát is dobott. A magasabb osztályokban kialakított pontozási rendszer kiélezi az egyéni küzdelmeket a csapaton belül, fontossá válhat a taktika, hiszen nem mindegy ki kivel fog játszani; a csapat gyengébb játékosát kivel játszassa az edző, az ellenfél leggyengébb játékosával, vagy esetleg alkalmazzon más taktikát?

Az elmúlt években sokat változtak a szabályok, jelenleg a fenti rendszer van érvényben, de nincs kizárva, hogy ez újra megváltozik. Sokáig az volt a helyzet, hogy a Superligában a játékosok 200-at dobtak, pályánként 50-t, az NBI-ben 160-at pályánként 40-et, az NBII-ben 120-at, pályánként 60-at és ennél lejjebbi osztályokban 100-at, pályánként 50-et. Korábban nem volt kikötve ifjúsági játékos kötelező szerepeltetése a csapatban, de ezt most NBII illetve annál feljebbi osztályokban kötelezővé tették. Az ifjúsági játékosok - 24 éves korukat be nem töltött játékosok - az NBI illetve Superligában külön bajnokságot vívnak(2-2 játékos), az NBII-ben pedig a hat játékosból egynek kötelezően ifistának kell lennie. Ez jelentősen megnehezítheti a csapatok életét, hiszen a nevesebb szakosztályok kivételével igen nehéz a csapatnak ifjúsági játékost szereznie, hiszen a fiatalok körében nem nagy az érdeklődés e sport iránt.

A pálya

A tekepálya kb 28 méter hosszú, kilenc, kb 40 cm-es bábu csúcsára állított négyzet alakban helyezkedik el a pálya végén. A bábuknak külön nevük van- persze nem karcsi, jenő, béla meg hasonlók:) .A játékoshoz legközelebb álló fát - a csúcsára állított négyzet első fáját - első fának hívják. A négyzet közepén lévő fa a középső fa másnéven búbos,mert általában ennek a bábunak a tetején van egy kis "dudor". A játékostól legmesszebb lévő fát hátsó fának hívják. A négyzet két szélső csúcsán lévő két fa, a jobb illetve bal paraszt, míg a melletük elhelyezkedő fákat, annak függvényében, hogy hátul,elöl, jobb illetve bal oldalon vannak, jobb-hátsó, bal-hátsó, jobb-első,bal-első dámának hívják.

A golyók mérete szabvány szerinti, nincsenek olyan eltérések, mint a bowlinggolyók esetében. A golyók kb 2.9 kg -t nyomnak, egy átlagos tenyérben elférnek, ezért nincs szükség a bowlinghoz hasonló lyukakra a golyókban.

Gurítások

A dobások fajtája két típusba sorolható: vannak a teli gurítások -szakzsargonban teli -és a tarolás gurítások( röviden tarolás). A teli gurítás esetén a játékos mind a kilenc bábura dob, majd miután leütött belőle valamennyit, újra visszakapja mind a kilenc bábut. A tarolás esetén azonban a játékos csak azokat a bábukat kapja vissza amiket nem ütött le. Látható, hogy a teli gurítás sokkal nagyobb eredményekkel kecsegtet mint a tarolás. A játékos egy meccsen fele telit és fele tarolást dob minden esetben, ami a korábban említett 4x30-as gurításszámnál maradva azt jelenti, hogy a játékos minden pályán 15 telit és 15 tarolást dob.

A leütött fák számolásánál nincsenek pluszpontok, a játékos csak azokat kapja meg, amiket leütött. Ha egymás után három kilencest dob, akkor sem kap bónuszt. Sokan,akik először hallanak a tekéről, gyorsan kiszámolják, hogy pl 100 dobásból mennyi a maximum és aztán csodálkoznak mikor kiderül hogy a számukra kevésnek tünő 500 nagyon, nagyon jó eredménynek számít 100 dobásból. Pedig ha belegondol az ember nincs ezen semmi csodálkoznivaló: a telinél még elképzelhető hogy valaki tartja mondjuk a nyolcas átlagot, azaz minden dobásra nyolcast dob, de tarolásnál ez már nem lehet hiszen ha az elsőre nyolcast dob, akkor a másodikra csak egy fát dobhat és ez mindenképp ront a nyolcas átlagon.